Miért nem tudja igazán ellátni a természetvédelmi feladatát egy Nemzeti Park jelenleg?
És miért titkolom a teljes szakmai csoport kilétét, akikkel az Erdőszeretet, Életigen petíciót megalkottuk?
Egyre több az olyan ember, aki dühösen követeli: áruljam el, kik azok az erdészetben, természetvédelemben és erdőökológiában jártas szakemberek, ki az a 33 fős stáb, akikkel kidolgoztuk ezt a petíciót a hazai erdők megmentése érdekében? És én erre újra és újra nemet mondok - mert ma a természetvédelmet is védeni kell. Mindjárt megérted miért, de előbb hadd meséljek el egy személyes történetet:
Aggtelek környékén telente mindig van pár olyan nap, amikor annyira lefagynak az utak, hogy még az útszóró autó is gyakorta az árokba fordul. A párom persze egy ilyen napot választott anno, hogy elmenjen egy állásinterjúra az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságára.
Fotó: Pixabay, Gamagapix
A busz le is tette őt az Aggtelek-Jósvafő vasútállomáson, ami kb 20 km-re van Jósvafőtől, és az Igazgatóságtól. És ott szembesült azzal, hogy bár lenne buszcsatlakozás, de mivel az utak lefagytak, a busz nem közlekedik. És akkor Zsófi fogta magát, és valahogy rábeszélte a buszvezetőt, hogy mindennek ellenére menjen fel vele Jósvafőre. Amikor megjelent, Salamon Gábor, a Park igazgatója azt mondta: no, hát ilyen ember kell ide! Egyes munkatársai hosszú évekig találgatták sugdolózva, vajon kivel lehet kapcsolatunk a minisztériumban? Senkivel sem volt. Zsófi ezen tette volt a beugró.
Szóval 2004-ben Aggtelekre költöztünk. Az idő tájt egy remek szakmai és emberi közösség jött ott össze, mondhatni pezsgett az élet. És emellett tágas-csendes szépség vett minket körül, tele kalanddal. A Park vezetését ellátó Salamon Gábort pedig egy különös, derűsen fanyar, színes-nyitott embernek ismertem meg.
Aztán pár évre rá a helyzet drasztikusan megváltozott, és elkezdődött valami nagyon más - egy félelem alapú uralom, mely lassanként szétzilálta, ami nagy érték volt számomra: a derűs szakmai csapatot. Salamon Gábort ok nélkül menesztették, és egy szakmailag alkalmatlan, de a kormányhoz lojális embert tettek az igazgatói székbe, aki a terrorra alapozta hatalmát, azaz pont azt a struktúrát hozta létre lefelé, amit felfelé is látott. A szakemberek nagy része pár év alatt szétszéledt - nem bírta tovább. A legtöbb nemzeti parkunk igazgatóságán hasonló dolgok mentek végbe tudtommal 2008 után.
Szóval miért is nem árulom el a neveket? Aki ma kiáll a természetvédelem mellett, és pl. azt mondja az erdészeteknek, hogy na ezt nem csinálhatjátok így!, aki nyiltan szembeszáll a kormány életpusztító rendelkezéseivel, azt azonnal lapátra teszik, lásd pl. Baráz Csaba esetét a Bükki Nemzeti Parkban, melyről Zelei Anna: A hazai természetvédelem kivéreztetésének módszerei c. döbbenetes interjújában olvashatsz bővebben.
A természetvédők tehát abban a borzasztó helyzetben vannak, hogy bármit csinálhatnak, csak épp a természetet nem védhetik. A kezük minden irányból meg van kötve. A kormány belekényszeríti őket abba a helyzetbe, hogy asszisztáljanak megmaradt és védett erdőink kiárusításában.
Fotó: Bükki Tamás
Természetvédelem csakis amiatt van még, mert néhány elszánt, ügyes és okos ember mindent megtesz azért, hogy óvatosan, szinte titkosan működve kihozza a rosszból a lehető legjobbat. Az ő áldozatos, rejtett munkájuk segíti fékezni a jelenlegi eszeveszett természet- és életpusztítást, és megőrizni közös értékeinket - egyelőre sajnos csak foltokban.
Emellett szégyenteljes a szakemberek megbecsülése: nem elég, hogy a nemzeti parkokban létszámstop van, a fizetések is megalázóan alacsonyak, s nemegyszer több ember munkáját végzi egyetlen dolgozó. A kutatási- és tudományfejlesztési támogatás szinte teljesen megszűnt.
Sőt, minden nemzeti parkban dolgozónak előírás: nem nyilatkozhat ezekről a viszonyokról, mert az is azonnali elbocsátást von maga után.
Szóval ma ott tartunk, hogy bizony nem csak a természet szorul védelemre, de a természetvédők is. Emiatt nem árulhatom el a neveket, csakis azokét, akik ezt jóváhagyták.
Kell-e ezen a helyzeten változtatni szerinted? És tudunk-e ezen változtatni?
Igen, tudunk. Méghozzá úgy, ha sokaknak felfedjük azt, ami itt történik - amit a legtöbben látunk, csak szinte szégyelljük kimondani, mintha tabu lenne erről beszélni. Rajtunk múlik, hogy változtatunk-e, mert a vezetőiket az emberek választják.